Küldetésünk

Célunk a vadászat kultúrájának, mint nem anyagi kulturális örökség megőrzése és propagálása. A fajok sokszínűségének megőrzése érdekében (biodiverzitás) vadászni csak a vadak azon fajtájára lehet, amely szakmai és tudományos tekintetben is indokolt.

Egyes személyek megkérdőjelezhetik a vadászat célszerűségét, ám senki nem kételkedhet a vadászok óriási elszántságában és sikereiben, amíg a szabadon élő élőlények tényleges védelméről van szó az egész világon. Nem vitatható ugyanis , hogy a vadászok állatot ejtenek el, de az is igaz, hogy a védelem nem egy egyén védelmét jelenti, hanem a faj védelmét. Némely kulcsfontosságú tekintetben a vadászat jobb megoldás a faj megőrzésére, mint bármilyen egyéb segítő rendszer .
Azok, akik nem rendelkeznek a vadászatról elegendő ismerettel, a vadászatról csak kritikus szóval nyilatkoznak és tévesen hiszik azt, hogy a védelem csak egyes állat megmentésére irányul. Annyira elfogultak egyes állatokkal szemben, hogy megfeledkeznek az egész faj megőrzésének fontosságáról.

A fizetéses vadászatban résztvevő  vadászok  mint világjárók  az első líniát képezik,  akik  nem kevés  pénzeszközöket    szánnak a vadászatra  és így  jelentős  pénzbeli  támogatással járulnak hozzá az értékes és veszélyeztetett élőlények  védelméhez. A vadállományra való vadászat  értéket nyújt  azon emberek számára, akik  ténylegesen  évszázadokon keresztül vállvetve élnek a természettel. Afrikában az elefánt, amely  megkárosítja a vidéki emberek által a család fenntartására termelt  mezőgazdasági  növényeket, vagy az oroszlán, amely megöli a tehenüket; ezeket az állatokat  nem egyenlő módon tisztelik a világ különböző tájain.  Ezek az állatok veszélyt jelentenek a családok  részére,  azok túlélésére  és ezért a bennszülöttek  gyakran  azt feltételezik,  hogy ezeket az állatokat ki kell  irtani. Ámbár a világjáró vadászok   egy ilyen elefántért vagy oroszlánért hajlandóak megfizetni és ez a helyi lakosoknak  munkát jelent,  a gyermekes családok részére pedig húst és a falu részére kútépítést,  csak ilyen esetben változnak meg   kevésbé problémássá az  állatok (nemcsak az elefánt és az oroszlán) a benszülöttek szemében, és inkább  a közösség  bevételi forrásaként fognak rá tekinteni.  Ezután  fogják a védelmet  mint olyat  és az ellenőrzött  vadászatot  helyes alternatívának  tekinteni.

A fentiekben említett tények következtében a vadászat a természet védelmének valódi feltételezése a fenntarthatósághoz vezető úton. Geográfiai felfogásban a vadászok sokkal több állatért felelősek, amelyek fajtája képes volt átélni, mint amennyit elejtettek. Temrészetesen, a vadász fogalma alatt olyan felelős embereket kell érteni, akik tudatában vannak a természet jelentőségével és erejével, és nem azokat az orrvadászokat, akik természeti kincseinket pusztítják. Meg kell akadályozni az olyan aktivitásokat, amelyek a természeti társulások pusztulásához vezetnek. Neveléssel és népműveléssel szeretnénk hozzájárulni a vadászati etikett,
hagyományok és szokások megőrzéséhez. Minden világjáró prioritása kellene hogy legyen a vad kor szerint történő elejtése. A vad életének végén ill. kulminálása idején való elejtése esetén megszabadítja azt a szenvedéstől és a vadászatból nyert eszközökből hatékonyan finanszírozhatja a vadállomány védelmét és egyes fajok fennmaradását.
Az élet küszöbén az ilyen állat természetesen elpusztul. Egyes vadra lehet vadászni, de a fajt meg kell védeni. A vadászati jog helyes érvényesítésekor a természeti kincs fenntarthatóságának érdekében maga a vadászat és a vad elejtése a vadászati gyakorlat csak egy töredékét képezi. Az igazi vadász elsősorban védi a vadállományt és egész éven át gondoskodik róla -, a téli etetéstől kezdve a kényszer helyzetben történő etetésre való takarmány bebiztosításáig, a forró hónapokra elegendő só és víz bebiztosításáig, sőt a vadászati létesítmények építéséig. Hosszú távon tanúi lehetünk a világban és idehaza is annak, hogy azok a területek, amelyeken a vadászatot betiltották, stagnáló tendenciát mutatnak és a bürokratikus korlátozások gyakran kontraproduktívak. Ellenkezőleg, azok a helyek, ahol megfelelően történik a vadászat, nemcsak hogy évről évre sikeresek lesznek, de maga a régió is pozitív gazdasági fejlődést mutat.

A vadászat selektív funkciója a vadállomány egészséges genofondjának biztosításában rejlik a jövő generáció számára. Elsősorban nem egészséges és gyenge egyénekre vadásznak, amelyek negatívan befolyásolhatják a faj további fejlődését és az egészséges genofond fenntartását.

A szabadon élő állatfajok fenntartása, az orrvadászat elleni harc és a természetes környezet védelme óriási igyekezetet jelent az összes éredekelt ember részéről. A világjáró vadászok támogatják azoket a programokat, amelyek a természetvédelem és a fajok fenntartása terén tényleges eredményeket jelentenek.

Üdvözöljük azokat a partnerségeket, amelyek a vad természet segítését és megőrzését támogatják. Itt az ideje, hogy különbséget tegyünk a vadász és az orrvadász között, és az igazi vadászakból ne csináljunk gazembereket.
Fontos, hogy a hosszútávon fenntartható stratégiákra közösen összpontosítsunk, amelyek a vidék fejlesztésére és a nem anyagi kulturális örökség megőrzésére irányulnak.